Ha találkoztál már a munkásságommal valamilyen formában, talán feltűnt neked, hogy legtöbbször boszorkányként definiálom magam. Ez a jelenkorban furcsa érzéseket kelthet, annak ellenére, hogy egyre elfogadóbb és nyitottabb a társadalom. Ezért gondoltam mesélek egy kicsit arról, hogy miért gondolom magam boszorkánynak, mit is jelent számomra a boszorkányság.
A múltban a boszorkány jelzőt legtöbbször olyan személyre használták- főleg a keresztények-, aki nő volt, varázslatokat végzett, megtagadta a keresztény hitet és az ördöggel, démonokkal szövetkezett. Ez egészen odáig fajult, hogy később minden természetfeletti jelenségre, minden furcsaságra, nem szokványos dologra, vagy bármire ami az emberekben ellenszenvet váltott ki, ráhúzták, hogy boszorkányság. Az 1300-as években szabadult el igazán a pokol, amikor XXII. János pápa felszólítására üldözni kezdtek mindenkit, aki démonokat imád és mágiát űz. A boszorkányság teljesen összefonódott az eretnekség fogalmával és több ezer férfit, nőt végeztek ki az inkvizíció szellemében. Innen gyökerezik a boszorkányság bűnös gondolata, szánandó, erkölcstelen mivolta, és az, hogy a boszorkány egy gonosz, ártó, sötét lény, akinek a megjelenése baljós és pusztítandó.
A valóság azonban az, hogy a boszorkányok olyan javasasszonyok, javasemberek voltak, akik kivételes tudással rendelkeztek a gyógynövények tekintetében. Ismerték azok alkalmazási módjait, jótékony hatásait, kúraszerű felhasználási formáikat. Főzeteket készítettek, gyógyították az állatokat, átsegítették a nőket szülés folyamatán, szertartásokat végeztek, kapcsolódtak a Földdel. Egy olyan ősi, mágikus mozgalom részei voltak, melynek középpontjában a természet energiáival, szellemeivel való munka állt, kiegészülve népi hagyományokkal, hiedelmekkel. A boszorkányságot a középkor előtt csodálatos, tisztelendő dolognak tartották és az egyik legszebb természeti vallásnak. A boszorkányok rendkívüli emberek voltak, többnyire meleg szívvel, segítő szándékkal, akikhez mindig lehetett tanácsért, támogatásért fordulni.
Én egy véletlen folytán kerültem kapcsolatba ezzel a különleges világgal 2022-ben. Teljesen nevetségesnek tartottam a gondolatot, hogy boszorkány iskolába járjak, de közben furdalt a kíváncsiság, hogy mi lehet emögött az egész boszorkány kultusz mögött. Akkoriban már túl voltam jópár spirituális zsákutcán, több önismereti módszeren, a boszorkányság azonban valami egészen másnak bizonyult. Egyszer csak elkezdtem érezni a zsigereimben, hogy miről is szól ez az egész. Mintha mindig ide tartoztam volna…
Szerintem egy boszorkány tiszteli az életet, legyen az növényé, állaté vagy a legparányibb amőbáé. Csodálja a vizek erejét, a szél tombolását, a mennydörgés robaját. Csillogó szemekkel tekint a Holdra, magába szívja a Nap forróságát. Csordultig telik a szíve a nyári tücsökciripelést hallva és békésen hajtja álomra fejét, a ropogó tűz mellett, a Föld hátán feküdve, ezernyi tündöklő csillaggal a feje felett. Ismeri az ég titkait, tanítóivá fogadja az öreg bolygókat, begyűjti az univerzum szétszórt kincseit, hogy aztán továbbadhassa olyanoknak, akiknek szükségük van rá.Számomra ez a boszorkányság. A körülöttem lüktető élet magamba engedése. Az, hogy meg tudjak állni, jelen lenni és együtt tudjak lélegezni a fákkal és a Földdel. Hogy ismerjem az erdők, a rétek, a lápok ezersszínű virágait, és ha kell, segítségül tudjam hívni őket, mindig csak annyit elvéve, amennyi szükséges. Hogy minél kevesebbet bántsak, minél kevésbé vegyek részt ebben a rohanó, pazarló, egymáson átgázoló társadalomban.
Szerintem egy boszorkány igyekszik maga boldogulni, kissé elvonulva a társadalomtól, birtokba véve egy darab erdőt, mezőt vagy egy aprócska tisztást. Maga termeli ételét, maga süti kenyerét, készíti sajtjait. Polcain csillogó, édes befőttek, színes svanyúságok sorakoznak, üvegcséi illatos fűszereket rejtenek, teáját maga szárítja. Kertjében őzek járnak, vizesedényeiből madarak kortyolják a hűs vizet. Szívesen lát minden állatot, örömmel osztja meg velük javait. Kertjét finom levendula és aromás rozmaring illata lengi körül, vendégei a pillangók és a kövér kukacok is. A boszorkány ha teheti mezítláb jár, talpa alatt érzi a meleg anyaföldet, a zsenge, zöld fűszálakat és a tavak medrében pihenő, ragacsos, puha iszapot. Hallja a fák suttogását, meleg szívvel köszönti az öreg tölgyeket, a szikár fenyőket és az érdes hársokat. Tövükből ízletes gombákat szed csodákat rejtő kosarába, és néha melléjük huppan, hogy öreg kérgükhöz dőlve meghallgassa ősi meséiket.
Szerintem egy boszorkány titokzatos, de nem barátságtalan. Az idegenekkel kedves, segít az elveszett lelkeken. Ismeri a kártyák szellemét, könnyedén olvas belőlük. Tiszteli a számmisztika és az asztrológia tudományát, elismeri a pszichológia és az ezotéria létjogusultságát is. Szereti és megéli a női létezés meleg báját, nem szégyenli meztelenségét, sem szexualitását. Külseje harmóniát és törődést sugároz, szereti szépnek érezni magát, és saját, egyedi, belső világát kifelé is megmutatja. Néha furcsa tárgyakat gyűjt, számára mindenben szellem lakozik. A tollakban levegőistennőt köszönti, a patak kagylóhéjaiból vízistennő mosolyog rá. A termésekben Földanya dolgos kezeit látja, az aranyszínű búzakalászok ringása anyaistennő kedves ölelésére emlékezteti. De Holdistennő a legfőbb szövetségese, mindig tudja, hogy épp milyen arcát mutatja, hogyan használja változékony erejét. Hiszi, hogy minden okkal törénik, a létezésnek értelme, célja van.
Számomra a boszorkány javasasszony, sámán, szerzetes, szajha, apáca, papnő, bába és legfőképpen tökéletlen ember egyetlen személyben. Szeretem ezt a nehéz, mégis nagyon izgalmas utat járni, és bízom benne, hogy egyszer én is igazi, erdei boszorkány módjára élhetem majd a mindennapjaimat. Túl szentimentális lennék, amiért hiszek a fent leírtakban? Szerintem attól csodálatos ez a az élet, hogy lehetőségünk van játszani, újra gyereknek lenni és gyermeki ártatlansággal nézni a felnőtt élet bosszúságaira.
Ha csak egyetlen üzenetet vinnél el ebből a bejegyzésből, akkor az legyen az, hogy a boszorkány nem gonosz, nem csupa átok, rontás és fekete mágia. A boszorkány elsődleges célje a nem ártás és az, hogy mindenki részesülhessen a természet ezernyi csodájából.
Köszönöm, ha elolvastad!
Ölellek,
S!le
