,, A szárnyaid mindig készek a repülésre… mondd magadnak, hogy képes vagy rá, és figyeld ahogy megcsinálod.”
Ezt az üzenetet hozza magával a nagy szarvasbogár, aki hatalmas méretével, fénylő ,,aggancsaival” tekintélytparancsolóan lépked a fatörzseken. Szerintem gyönyörű élőlény, és ha te is így véled, vedd magadhoz az otthonodba. Varázslatos társad lesz a mindennapokban.
Ezek a pici 8-11 cm átmérőjű fakorongok, hatalmas kedvencei voltak az adventi időszaknak. Főként karácsonyfadíszként képzeltem el őket, de szerintem autó visszapillantó tükrén lógva, vagy az otthonunkban ablakba akasztva is csodálatos segítőink, védelmezőink lehetnek ezek a pici alkotások. Nekem több is van belőlük az otthonomba, segítve az energia tisztán tartását. Neked is elkélne egy segítő?
A jaguár az Amazonas vidékének királya, az ott lakó sámánok legfontosabb állata. A nagy nyomolvasónak mondják, aki segít rátalálni a helyes útra. A dzsungel őrzője, aki elősegíti annak pusztulását, aminek mennie kell, azért, hogy az új megszülethessen. A laikák, vagy más néven sámánok azt tanítják, hogy a világ 4 féle tudatszinten ismerhető meg és mindegyik tudatszintnek van egy őrzője. A jaguár a második lépcső erőállata, aki az elmét a gondolatok világát képviseli. Segít megértenünk a jelenségek mögött húzódó tartalmakat, így vezetve minket a számunkra kijelölt ösvényen
Egy kedves ismerősöm nagyon nehéz időszakon megy keresztül, ezért szerettem volna neki valami különlegeset és inspirálót ajándékozni. Így született ez a festmény, amire mindig jó érzés ránézni. Van benne mélység, sötétség, nehéz energia, de ugyanakkor felcsillan benne a remény, a fény és az erő is.Mindannyiunk életében vannak mélypontok, ahol kilátástalannak tűnik az élet, de itt tud igazán megmutatkozni az, hogy milyen fából faragtak bennünket, és hogy képesek vagyunk-e saját erőnkből felülkerekedni az akadályokon. Ha pedig sikerül, az élet mindig tartogat számunkra ajándékokat és tiszta lapokat, amelyekre új képeket festhetünk.
Misztikus tájra repít bennünket ez a festmény, ahol bármi megtörténhet. Furcsa színek, érdekes lények energiája lengi körbe a sűrű, fenyőerdőt. Sejtelmes köd gomolyog a hegygerincen, csupán egy aprócska ház meleg ablaka pislákol a holdfényben…. Szeretem elképzelni, hogy a világon vannak még olyan érintetlen helyek, ahol ember se nagyon jár ,és ahol még minden varázslatos.
A Vörös sátor az úgynevezett Holdvér sátor volt, ahol a menstruáló nők összegyűltek, és ahol a fiatal lányokat első menstruációjukkor beavatták. Itt váltak nővé, itt kapták meg az útravalót, és itt oszthatták meg legféltettebb titkaikat nőtársaikkal. Ami a vörös sátorban történt, az a vörös sátorban maradt. Odabent működtek az igazi női körök, és aki a sátorba belépett, örök életre nővérekre talált.
Azt hiszem az önszeretet az a kincs, amit a legnehezebb fellelni és aminek gyakorlása a legfontosabb lenne minden ember életében. Ha szeretjük magunkat, akkor jól vagyunk, ragyogunk, és észrevesszük mások és az élet szépségét is. Önszeretet nélkül nincs igazi boldogság és igazi fény sem.
A kígyó megosztó lény. Sok kultúrában és vallásban negatív felhangot társítanak hozzá. Bőrének levetése mégis gyönyörű szimbólum. Engem is megihletett, így egy hatalmas, igéző kígyót állítottam a festményem középpontjába, akiről nem tudjuk eldönteni, hogy félelmet vagy csodálatot kelt. Ha viszont van bátorságunk továbbmenni és rátekinteni a felszín alatt megbújó, színpompás mintázatokra, akkor hamar szembesülhetünk vele, hogy sosem érdemes a ,, külső ” alapján ítéletet mondani.
Ismered azt az érzést, amikor jól vagy, amikor szereted magad és hiába szürke és egyhangú a világ, rajtad mégsem talál fogást? Ezt az állapotot szerettem volna megragadni ennél a festménynél. Azt a benső teret, ahol mindig süt a nap, ahova nem érhet el senki rajtunk kívül és ahol mindig béke és megnyugvás fogad. Ha pedig elég sokat időzünk ezen a mágikus helyen, kifelé is ragyogni kezd az aranyló energia, ami körülöleli egész lényünket!
Nincs fény, árnyék nélkül, se nyári meleg, csípős tél nélkül. Nincs Hold, Nap nélkül és férfi sem nő nélkül.Egyformán szeretem a gyönyörű, üde, nappal színeit, és az éjszaka titokzatos, tündöklő univerzumát. Hiszem, hogy jóra és rosszra is egyformán szükségünk van, és az életünk tapasztalásaihoz épp úgy hozzátartozik a bánat és a szomorúság, mint a béke és a boldogság. Engedjünk meg magunknak minden érzést, éljünk meg minden mélypontot vagy éppen szárnyalást, mert ezektől az élményektől leszünk azok, akiknek lennünk kell.
Sárkányt festeni mindig kihívás. Nehéz őket azzal a tekintéllyel, vadsággal megjeleníteni, ahogy az ember elképzel egy ilyen fenséges lényt. Ennek a képnek az elkészítését viszont nagyon élveztem, igyekeztem olyan sárkányt életre hívni, aki nem a pusztítást, hanem a védelmet szimbolizálja.
Az ősz megérkezése nálam a befelé fordulás kezdete. Egyébként is szeretek olykor megmártózni a bennem lakozó mélységben…. igyekszem feszegetni a határaimat, jobban figyelni a legbensőbb folyamataimra. Valami ilyesmit jelképez számomra az Égi remete nevű festményem is, hogy néha szükségünk van a csendre, a teljes elvonulásra, olyan napokra, amikor senki más nem érhet el hozzánk….Mindenkinek van árnyoldala és célszerű néha bekopogtatni hozzá és meginni vele egy kávét.
Egy olyan cicáról készült ez a festmény, aki úgy döntött, hogy elbúcsúzik a megszokott életétől és egyedül indul szerencsét próbálni. A macskák igazán öntudatos lények. Nem lehet őket betörni, örök szabadok és vándorok. Ezt a cicát is ebben a bátor szellemben szerettem volna megfesteni, olyan lényként, aki tudja hova tart és mindenütt otthon van a világban
Ez a kép egy emlék festmény, amit egy kedves boszi társam kért tőlem és aminek az elkészítésébe igazán bele tudtam élni magam. Szeretem azt a finom fényt, ami ebből a festményből árad és szerintem szépen megjelenik, hogy az állatok lelke mennyire tiszta, őszinte és hogy milyen bizalommal tudják élni az életet! Noha a téma szomorú, egyáltalán nem erre koncentráltam, inkább a fénybe lépés meghitt pillanatát igyekeztem elképzelni…Remélem valami ilyesmi lehet!
Input your search keywords and press Enter.